Tenyészállat takarmányozás

Horn Péter, Pászthy György, Bene Szabolcs

Kaposvári Egyetem; Nyugat-Magyarországi Egyetem; Pannon Egyetem

A kocák takarmányozása

A tenyészkocák teljesítményét elsősorban a szaporodással kapcsolatos értékmérő tulajdonságok (alomszám, a malacok születéskori-, választáskori testsúlya, stb.), valamint a kocák életteljesítménye határozza meg. A genetikailag determinált szaporasági teljesítmény sok más tényező mellett a kocák vemhesség és laktáció alatti szakszerű takarmányozásától is függ. A mai intenzív fajtáktól/hibridektől elvárható, hogy a koca fialásonként legalább 10-12 malacot hozzon a világra, az alom legyen kiegyenlített, a malacok születéskori súlya1,1-1,2 kg-nál nagyobb legyen. Elvárás továbbá az is, hogy a kocák évente átlagosan legalább 2,2-szer fialjanak, életteljesítményük pedig haladja meg a 4 fialást. A jól működő sertéstelepek napjainkban, kocánként és évente már legalább 24-25 hízósertést értékesítenek. Ezt a gyakorlatias mutatószámot azért használjuk egyre gyakrabban, mert az jól kifejezi a termékelőállítás valamennyi szegmensének (tenyésztői munka, takarmányozás, tartás, állategészségügyi státusz) hatékonyságát és végeredmény centrikus.

A kocák takarmányozásánál alapelv, hogy az állatok táplálóanyag ellátását a szaporodásbiológiai állapotukhoz igazítsuk. Ez azt jelenti, hogy az állatok ún. teljes reprodukciós ciklusán belül figyelembe kell venni az állatok valós táplálóanyag igényét, ami az egyes reprodukciós szakaszokban nagymértékben változik. A következő fejezetben ezért a kocák táplálóanyag szükségletét és a szükséglet kielégítésének gyakorlati megvalósítását az egyes szaporodásbiológiai fázisok jellegzetességeinek figyelembe vételével mutatjuk be.

Az üres kocák takarmányozása

"Üresnek" csak a választás és az eredményes újravemhesítés közötti időszakban nevezzük a kocákat. A definícióból következik: arra kell törekednünk, hogy a telepen csak rövid ideig álljanak üresen az állatok. Ezen időszak takarmányozásának legfontosabb feladata a kocák termékenyítésre történő előkészítése. Ebben a fázisban a kocák takarmányozásának közvetlen célja az ún. javuló kondíció elérése. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy nem annyira a jó, mint inkább a javuló tápláltsági állapot eredményez élénk, kifejezett ivari folyamatokat. Vizsgálatok sorozata bizonyítja, hogy a “plusz-kondícióban” lévő kocák embrió elhalási aránya megnő, ami az alacsony progeszteron koncentrációra vezethető vissza. Az alacsony progeszteron-szint ugyanis magasabb embrionális mortalitással párosul. Más vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a vemhesség korai szakaszában a nagy takarmányfelvétel rontja a méhnyálkahártya által termelt specifikus fehérjék kiválasztását, ami csökkenti az emberiók túlélési esélyeit.

A búgatásra történő hatékony előkészítés feltétele a termékenyítés előtti, 10-14 napos emelt szintű takarmányozás biztosítása, amit a szaknyelvi terminológia az angolból átvett kifejezéssel "flushing"-nak nevez. A “flushingolás” mértékét azonban a kocák kondíciójának figyelembe vételével kell végezni, mivel a takarmányfelvétel (energia és táplálóanyag felvétel) nagymértékben befolyásolhatja az ovulációs rátát. Az emsék bőséges takarmányozása általában növeli az ovulációk számát, ami tovább fokozható, ha a takarmányadagot a pároztatás előtti 10-14 napban növeljük. A "flushingolás" elsősorban energia specifikus, a fehérjének és zsírnak a kedvező hatása külön-külön egyértelműen nem tisztázott, és nem is bizonyítható. Megállapítható tehát, hogy a “flushing" pontos hatásmechanizmusa még napjainkban sem ismert minden részletében.

A kocák búgatásra történő előkészítését a gyakorlatban legtöbbször az nehezíti, hogy a végrehajtásra viszonylag rövid idő áll rendelkezésre. A kocák elapasztása és az ivarzás között ugyanis csak 4-7 nap telik el. Az előkészítés során etetett takarmányadag nagysága elsősorban a kocák kondíciójától függ. Választás után a kocák többségének kondíciója közepes vagy gyenge. Amennyiben a kocák kondíciója közepes, akkor legfeljebb 2,5 kg-os napi takarmányadagra van szükség az előkészítés idején, ha gyenge a napi takarmányadag, 3,5 kg vagy több is lehet. A búgatásra történő előkészítéskor célszerű ugyanazon összetételű takarmánykeveréket etetni, mint amit a szoptatás utolsó időszakában fogyasztottak az állatok.

 

 

A vemhes kocák takarmányozása

 

Vemhesség alatt táplálóanyagok nemcsak a koca létfenntartásához szükségesek, hanem a magzat és a vemhességi termékek továbbá a tejmirigy építéséhez valamint az anyai szervezet fejlődéséhez is. Elősegítik továbbá az anyai szervezet tartalékainak kialakulását is. Ez különösen az előhasi kocák esetében fontos. A vemhesség alatti takarmányozás nagyobb mértékben befolyásolja a koca testsúlyát, mint a malacok születési súlyát, vagy az alomszámot. Igen sok vizsgálat eredménye mutatja, hogy az alomszám, illetve a malacok születési súlya csak nagyon komoly fehérje- és energiahiány esetén csökken. A túlzott táplálóanyag ellátás hatására azonban nemcsak a koca testsúlya növekszik, hanem az állat életfenntartó táplálóanyag igénye is nő. További káros hatásként jelentkezhet az embrióhalandóság növekedése, az alomszám csökkenése, valamint a koca takarmányfelvételének visszaesése a laktáció alatt. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a hiányos takarmányozás hatására a kocák szaporodási teljesítménye és kondíciója, továbbá egészségi állapota is romlik. Ezért célszerű a koca testsúlyát, illetve a várható alomszám függvényében az állat testsúly-gyarapodását is ellenőrizni annak érdekében, hogy a jó kondíció biztosítható legyen. Ezen paraméterek ismeretében faktorális analízissel meghatározható az állatok energia igénye. Ezzel a módszerrel az össz energiaigény három részre osztható: úgy mint létfenntartó energia igényre, a magzat fejlődéséhez szükséges energia igényre és a koca testsúly-gyarapodását szolgáló energiaigényre (26. táblázat). A koca összes energiaszükségletének legnagyobb hányadát a létfenntartás energiaigénye teszi ki, amely 70-95 %-a a teljes energiaszükségletnek. A magzat fejlődéséhez ugyanakkor meglehetősen kevés energia szükséges, az összes energiaigény 5 %-a. A teljes energiaszükséglet fennmaradó hányadát (0-25 %) a koca saját szöveteinek építésére fordítja. Ezen átlagos adatok a vemhesség teljes idejére vonatkoznak. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a vemhes koca energiaigénye a vemhesség előrehaladtával fokozatosan nő, az egyes folyamatokra biztosítandó energia mennyisége és aránya pedig dinamikusan változik.

Ez különösen jellemző a vemhesség utolsó harmadában, amikor a gyorsan növekvő magzatok táplálóanyag igénye már jelentős. Általában véve a vemhesség kezdete és vége között a napi energiaigény közötti különbség 5 MJ emészthető energiára (DE) tehető. Ez a tápanyagtöbblet nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a koca a vemhesség végére megőrizze kondícióját (ne hízzon el), hanem elősegíti a tejmirigyek fejlődését is. A táplálóanyag-többlet bizonyos esetekben javíthatja a malacok születési testsúlyát és életképességét is.

 

A vemhes kocák takarmányozásának gyakorlati aspektusai

A búgatásra történő előkészítéskor megemelt takarmányadagot a termékenyítést követően csökkenteni kell, és a takarmányozás színvonalát az életfenntartó táplálóanyag ellátás szintjére kell mérsékelni. A búgatást követő másfél-két hétben dől el, hogy a megtermékenyült petesejtek közül mennyi tud a méhben megtelepedni és fejlődésnek indulni. A vemhes kocák életében ez az időszak rendkívül kritikus, ezért a takarmánykeverék összetételét ebben az időszakban nem célszerű megváltoztatni. Annak összetétele maradjon ugyanolyan, mint amilyen a szoptatás befejezésekor volt.

A vemhesség első időszakában az embriók növekedése lassú, ezért csak kismértékben növelik meg a kocák táplálóanyag igényét. Általános szabályként fogadható el azonban, hogy a vehem a vemhesség utolsó harmadában legalább annyit gyarapodik, mint a vemhesség első két harmadában együttesen. Ez a megállapítás az egyéb "fogamzási termékek" gyarapodására is vonatkozik. Ide tartoznak a magzatburkok, a magzatvíz és a méh. A magzatburkok súlya fialáskor 2,5-3 kg-ot tesz ki, a magzatvíz mennyisége 6-8 liter, a méh pedig eredeti nagyságának 4-6-szorosára nő meg. Bár a fogamzási termékek kis szárazanyagtartalmúak, de a szervezetnek ezeket is fel kell építenie.

Az újravemhesített kocák esetében további táplálóanyag igényt jelent az előző laktáció során elvesztett testsúly pótlása és a szervezet táplálóanyag-raktárainak feltöltése. Ez utóbbit segíti az ún. "vemhességi szuperretenció", amely fokozott táplálóanyag visszatartást jelent, és csak a vemhesség alatt jelentkezik. Ezen jellegzetesség a megváltozott hormonháztartással hozható összefüggésbe.

Az előbbiekből az következik, hogy amennyire hiba lenne a vemhesség táplálóanyag-igényét egyedül a magzatok gyarapodására korlátozni, éppen úgy nem volna helyes, ha a vemhes kocák összes táplálóanyag szükségletét túlbecsülnénk és a vemhességet a szervezet számára nagy tehertételnek minősítenénk.

A kocasüldők az első termékenyítés idején optimális esetben kb. 7-8 hónaposak, amikor is testsúlyuk átlagosan 130-150 kg körül van. Ezért arra kell törekednünk, hogy ezek az állatok az első vemhességük idején saját (vehem nélküli) testsúlyukat mintegy 25-30 kg-mal növelni tudják. Ezen felül természetesen még a vehem növekedésével is számolnunk kell, ami ugyancsak kb. 25 kg. Ezért megfelelő takarmányozás esetén a kocasüldők testsúlya a vemhesség alatt mintegy 50-60 kg-mal gyarapodik.

A vemhesség első kétharmadában a tartalékokat a kocák elsősorban az izmokba, a zsírraktárakba és a májba építik be, míg a vemhesség utolsó harmadában a tejmirigy indul növekedésnek. Bár a vehemépítés mellett a kocáknak egyéb célokra is szükségük van táplálóanyagra, ügyelnünk kell arra, hogy a napi táplálóanyag ellátás szintje ne haladja meg lényegesen az életfenntartó ellátás színvonalát, ugyanis a vemhesség alatt jelentősen javul az állatok táplálóanyag értékesítése (vemhességi szuperretenció). A vemhesség alatti túlságosan bőséges takarmányozás több veszélyt is rejt magában. Az egyik, hogy az elhízott koca étvágya a szoptatás ideje alatt rosszabb, mint a szűkösebben takarmányozott társaiké. A szoptatás alatti kisebb takarmányfelvétel viszont kedvezőtlenül befolyásolja a kocák tejtermelését és így a malacok fejlődését. A kocák tejtermelés céljára fel tudják ugyan használni a saját testszövetük lebontásából származó táplálóanyagok egy részét, ennek túlzott mértéke azonban nem kívánatos. A laktáció alatti nagy súlyveszteség ugyanis hátrányosan befolyásolja az állatok újra vemhesülését.

A vemhesség alatti “plusszkondíció” továbbá azért is káros, mert az elhízott kocák nehezebben fialnak, fialásuk jobban elhúzódik, és ennek következtében több a halva született malacok aránya. A “kövér kocák” esetében a malac-agyonnyomás is gyakoribb. Az elhízás elkerülése érdekében a vemhesség első 80-90 napjában ezért csak mérsékelt energia ellátásban szabad részesíteni az állatokat (restriktív takarmányozás). A kocák napi takarmányadagja egy átlagos összetételű kocatáp esetén 2,2-2,3 kg között legyen. A vemhes kocák tehát nem etethetők étvágy szerint, ad libitum, nemcsak az elhízás veszélye, hanem az MMA-szindróma (Mastitis-Metritis-Agalactia) előfordulási arányának megnövekedése miatt sem. Az MMA-szindróma kialakulása szempontjából a vemhesség alatti takarmányozás a döntő, ugyanis azt a fialás utáni takarmányozással már nem lehet korrigálni.

A vemhes kocák megfelelő rostellátása (8-9 % nyersrost) ebből a szempontból is nagyon fontos, ami a tápba kevert rosthordozókkal (zöldlisztek, szalmaliszt, lignocellulóz készítmények) vagy a táphoz adott jó minőségű szilázs, zöldtakarmány (pl. zöldlucerna) etetésével biztosítható.

A vemhesség végén (utolsó harmadában) a magzatok növekedési erélye igen kifejezett, a tejmirigyek növekedése is intenzívvé válik, ezért a kocáknak ebben az időszakban nagy energia- és fehérjetartalmú takarmányt kell biztosítani. Ezért ebben az időszakban a vemhesség első szakaszában etetett 2,2-2,3 kg napi takarmányadagot 2,6-2,7 kg-ra kell emelni. Helyesebb azonban energia alapon számolni, és a takarmányadag nagyságát ennek megfelően meghatározni.

Szükséges megjegyezni, hogy ebben az időszakban a fehérjeigény növekedése valamivel nagyobb, mint az energiáé, ami elsősorban a kocák fehérje-tartalékainak növekedésével, valamint a tejmirigy fejlődésével magyarázható. A vemhességnek ebben a szakaszában különösen ügyelni kell a takarmányfehérje minőségére, valamint a vitamin és az ásványianyag ellátásra is.

A vemhes kocák vízigénye kb. 8-10 liter naponta, azonban az egyes állatok vízfelvétele széles határok között változhat. A jó minőségű és elegendő mennyiségű ivóvíz biztosítása mellett ügyelnünk kell az ivóvíz hőmérsékletére is. Egy liter víz hőmérsékletének 1°C-kal történő növeléséhez a kocának ugyanis napi 4,2 KJ ME-re van szüksége. A vemhes kocák takarmányadagját a várható fialás előtt 4-5 nappal le kell csökkenteni. Ennek az a célja, hogy a tele gyomor ne nehezítse a fialást. Az ilyen gyomor ugyanis nyomást gyakorol a méhre és akadályozhatja, hogy a malacok a születéshez a legkedvezőbb testhelyzetet vegyék fel.

A szoptató koca takarmányozása

A szoptatás alatt a koca szervezete igen nagy igénybevételnek van kitéve. Ebben az időszakban a kocák összes energia igényük akár 80 %-át is a tejtermelésre fordíthatják. A kocák tejtermelése 11-12 malac szoptatása esetén a laktáció csúcsán elérheti a 10 l tejet is. A kocák tejtermelését több tényező befolyásolja így az, az örökletes tulajdonságokon túl függ a malacok számától és növekedési erélyétől és a kocák táplálóanyag ellátásának színvonalától is. Minél nagyobb az alomszám és a malacok növekedési erélye, annál nagyobb a tejhozam, illetve a koca táplálóanyagigénye. A szoptató kocák táplálóanyag- és energiaigényének kiszámításakor a már említettek mellett a koca testsúlyát, azaz létfenntartó szükségletét is figyelembe kell venni (27. táblázat).

Ennek ismeretében a szoptató kocák napi takarmányadagját legegyszerűbben úgy tudjuk kiszámolni, hogy a koca testsúly 1 %-ának megfelelő mennyiségű takarmánykeveréket a létfenntartó táplálóanyag szükséglet fedezésére, malaconként 0,4-0,5 kg mennyiséget pedig a tejtermelésre adunk. A szoptató koca energia igényét elsődlegesen a megtermelt tej mennyisége határozza meg. Az energiaszükséglet kielégítése érdekében a kocatápokban legalább 14 MJ/kg emészthető energiát célszerű biztosítani, ami csak jelentős zsírkiegészítés mellett valósítható meg.

A fehérje- és aminosavigény - az energiaigényhez hasonlóan - a megtermelt tej mennyiségétől, illetve annak aminosav-tartalmától függ. A tejtermelés lizinigénye elérheti az össz lizinigény 90 %-át is. A koca az átlagos napi lizinigénye 35-50 g között változhat a testsúly és az alomszám függvényében. Ha egy koca naponta csak 5-6 kg takarmányt vesz fel, a takarmánynak a laktációs stádiumtól függően, kilogrammonként 8-10 g lizint kell tartalmaznia. A lizinigény ismeretében az "ideális fehérje elv" alapján egyszerűen kiszámítható a többi esszenciális aminosavra vonatkozó igény is (28. táblázat).

A tejtermelés szempontjából a takarmány energia (DEs) és lizin tartalma és egymáshoz viszonyított arányuk egyaránt fontos. Megállapítást nyert, hogy az alacsony energiafelvétel nagy lizinfelvétel esetén sem befolyásolja a tejtermelést. Ugyanakkor az energiafelvétel növelésével a nagyobb lizinadagok hatására jelentősen nő a tej mennyisége. Szükséges megemlíteni azt is, hogy a termelt tej mennyiségét a kocák treonin és valin ellátása is befolyásolja, ezért ezen aminosavak mennyiségére illetve arányára különös gondot célszerű fordítani. A valin ellátásnak különösen az előhasi kocák esetében van fontos szerepe. A legújabb vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a megnövelt energiabevitellel fokozható az idősebb kocák termelése, így csökkenthető a születés utáni elhullás. A nagyobb energiafelvétel kedvező hatása a következő vemhességre is kihat, ugyanis bizonyított, hogy a laktáció alatti energiafelvétel növelésével a következő alomszám növelhető.

Az energiafelvétel a koca testsúlyát és a következő reprodukciós ciklus eredményét befolyásolja a legnagyobb mértékben. Nem kielégítő takarmányozás esetén a koca jelentős mértékben képes saját tartalékainak mobilizálásával malacait táplálni. Természetesen minél nagyobb a koca testsúlyvesztesége, annál hosszabb lesz a választás és a következő ivarzás között eltelt idő. Ezen időt a szöveti veszteség összetétele (a fehérje és a zsír aránya), és nem a testsúly csökkenő mértéke befolyásolja.

A koca energiaellátásának másik fontos kérdése a takarmány energia forrása és annak hatása a szoptatókocák és malacaik teljesítményére. A takarmányok fő energiaforrása elsősorban a keményítő és/vagy az állati eredetű zsír, esetleg a növényi eredetű olaj lehet. Azt, hogy egy országban az adott takarmánykeverékek domináns energiaforrása szénhidrát, zsír vagy olaj, az adott ország takarmányozási kultúrája, hagyománya, éghajlata és ezáltal a növénytermesztés szerkezete, továbbá a takarmányipar technikai színvonalának a fejlettsége is befolyásolja. Ebből következik, hogy a fenti kérdés eldöntése nem történhet kizárólag biológiai és/vagy emésztésfiziológiai alapon. Azokban az országokban, amelyeknek éghajlata például a kukorica termesztésre alkalmas és ezen területen a mezőgazdaság nagy hagyományokkal rendelkezik, a takarmánykeverékek energiaforrása elsősorban szénhidrát, azaz kukorica (keményítő). Ezen országokban a takarmányzsír etetésének kisebb hagyománya van. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a kocatakarmányok zsírtartalma - ellentétben a keményítővel - befolyásolja a tej zsírtartalmát is, ami viszont hatással lehet a szopós malacok energiaellátására és növekedésére is.

 

 

A szoptató kocák takarmányozásának gyakorlati szempontjai

Fontos, hogy a laktáció kezdetén ne etessük túl a kocákat, mert így a laktáció végén csökkenhet az önkéntes takarmányfelvétel. Ezért a takarmányfelvételt a laktáció első hetében - napi 0,5 kg-mal - fokozatosan kell növelni. Arra kell törekedni, hogy a laktáció 7-10 napjára a kocákat már étvágy szerint etessük. A takarmányadag fokozatos növelése a kocák testsúlyának és kondíciójának megtartását segíti, minek következtében csökken a választás és az ivarzás közötti idő, a kocák gyorsabban és eredményesebben újra vemhesülnek, és az alomszám is javulhat.

A sertéstartó telepeken a kocák azonban nem mindig vesznek fel táplálóanyag-szükségletüknek megfelelő mennyiségű takarmányt. Előfordulhat, hogy a tartási rendszer limitálja a takarmányfogyasztást, vagy a koca képtelen a szükséges mennyiségű takarmány elfogyasztására. A koca laktáció alatti étvágyát jelentősen meghatározza az elletőistálló levegőjének hőmérséklete is. A malacok hőmérséklet igénye elérheti akár a 30 °C-ot is, ugyanakkor a koca számára a kritikus minimum hőmérséklet nem magasabb 15-18 °C-nál. 20 °C léghőmérséklet felett minden 1 °C emelkedés hatására 2,3 MJ DE értékkel csökken a napi energiafelvétel, azaz a koca naponta hozzávetőlegesen 150 g-mal kevesebb takarmányt fogyaszt. Mindezek miatt igen fontos, hogy a fiaztató levegője megfelelően hűvös legyen. Ugyanakkor a fiaztatókutrica malacpihenő terében póthőforrással kell gondoskodni a malacok magas hőmérsékleti igényéről. A szellőztetés intenzitásának fokozásával, evaporációs hűtéssel és koncentrált (zsírban gazdag) takarmány etetésével csökkenthetők a kocát érő "hőstressz" kedvezőtlen hatásai. A zsírdúsításkor azonban figyelembe kell venni az állatok élettanilag determinált “zsírtűrő” képességét, továbbá a rendelkezésre álló zsír minőségét is. Napjainkban már köztudott, hogy a túl magas hőmérséklet közvetlenül és közvetve (a takarmányfelvétel csökkentésén keresztül) is csökkenti a tejtermelést. Így, amennyiben lehetséges, kerüljük a magas hőmérsékletet a fiaztatókban.

A vemhes kocákhoz hasonlóan a szoptató kocáknak is különösen fontos a jó minőségű ivóvíz szükséglet szerinti biztosítása, ebben a fázisban ugyanis a kocák vízszükséglete (a tejtermelés miatt) megnő. A kocák takarmánykeverékében viszonylag sok (6-8 %) nyersrostra van szükség, ezért a kocatápok rostkiegészítéséről (nagy rosttartalmú komponensek felhasználása) gondoskodni kell. A vemhes és szoptató kocák részére javasolt takarmánykeverékek táplálóanyag tartalma a 29. táblázatban látható.

 

A kocasüldők nevelés alatti takarmányozása

A takarmányozás során a közepesen intenzív növekedésre törekszünk. Malackortól 60 kg-ig napi 550 g gyarapodás, 60 -100 kg között napi 450 -500 g gyarapodás ajánlott. Az első ivarzáskor a napi gyarapodás 450 g alatti legyen.

A pároztatás előtt két héttel kezdődik a " flushing", amelynek célja az erőteljesebb ivarzás és a szabályos ovuláció. Az ivarzás alatti takarmányozás a hízlaláshoz hasonlóan folyik, de ügyelni kell arra, hogy a tápláltsági állapot a tenyészkondíciót ne haladja meg. Az ivarzás megszűnése után a takarmányozást vissza kell fogni. Az első vemhesség alatt bruttó 70-80 kg gyarapodás az optimális, ebből 30 % a vehem aránya.

A kansüldők takarmányozása

A kansüldők takarmányozása elveiben megegyezik a kocasüldőkével, de a kanok gyarapodását nem kell annyira korlátozni. A kansüldő 7 hónapos korra 120 kg, 9 hónapos korra 150 kg-ot érjen el.